Válasz a(z) 38. üzenetre:

ha az ember szerelmes, akkor hajlamos arra, hogy elmenjen az esze, és a másik fél, valamint a kapcsolat kedvéért a személyisége egyik felét teljesen háttérbe szoritsa :)

kb 9 éve kezdtem el irni a bdsm-ről. akkor találkoztam azzal a pasival. addig nem tudtam, h mi az a bdsm. sem azt, h mi az a szub

de 18 éve ismerkedtem meg egy férjjel, akivel bdsm-et játszottunk/éltünk/gyakorlotunk, csak nem tudtuk, h az a neve. akkor még csak az SM szex fogalma létezett

no abban a kapcsolatban mindketten switchek voltunk :)

Válasz a(z) 37. üzenetre:
Ha erről a tanulságról is írsz ( bárhol) azt szívesen olvasnám. Abszolút hiteles személynek tartalak a témában....bár azt nem igazán értem, hogy a legsubabb subból, hogyan váltottál switchre?
Régebbi írásaidból olybá tűnt, mint akinek genetikai kódja a sub lét. Hogy csakis alárendelt tudsz lenni, mert ez éltet. Most pedig totál más a helyzet. :) 

Válasz a(z) 36. üzenetre:

igen

a bdsm-et lehet élvezni és szeretni. jó dolog az, ha az ember ésszel csinálja és megtartóztatja magát a szélsőségektől :)

a szerelmet is lehet élvezni. de ne a szerelembe legyen az ember szerelmes, hanem a másik emberbe :)

és nem szabad engedni, hogy akár a bdsm-kedvelés, vagy a szerelem-függőség túlnőjjön az emberen és az irányitsa az életét. *az életünk irányitását tartsuk meg 'saját hatáskörünknek'* ;)  :cigi: 

én mind a kettőt elcsesztem már annak idején. nem bánom, csak már tudom a veszélyeit :) tanultam belőle

Válasz a(z) 35. üzenetre:

Igen, jófelé kapizsgálsz hogy mire akarok kilyukadni. Pontosan ezt feszegetem... csak talán nem mindig fogalmazok elég pontosan. :) 

Kicsit olyannak tűnnek nekem ezek a dolgok...bdsm-függőség, szerelem-függőség...mintha az egész dolog baromira nem a másik emberről szólna, hanem az embernek csakis saját magáról. Túlnő rajta.

Változatosság és szemellenző is tud lenni, attól függ hogyan nézzük, hogyan kezeljük. Az első hozzászólásomban csupán arra akartam rávilágítani, hogy nekem az ember sokkal fontosabb, csak kissé elkanyarodott a beszélgetés.
"El nem tudom képzelni, hogy ha valaki úgy istenigazából beleszeret valakibe akinek semmi köze a bdsm-hez, akkor nem szarja le az egész bdsm hókuszpókuszt és élvezi a dolgot úgy ahogy van. Még akkor is, ha előtte meg az volt az etalon."

Ugyanakkor, ha valaki egyszer így élt, a bdsm valahol talán örökre megmarad. Ez nagyon tetszik az írásaidban. Végre meg is értettem belőlük valamit. Melegszendvics, krémes...hétköznapi dolgok. Mégis meg tud maradni valami abból a szemléletből, ártatlanul, hétköznapin. :)
Annyira, amennyire bárkinek belefér és mindeni önmaga maradhat. :D

Válasz a(z) 32. üzenetre:

Pandora kérdése:

"Vajon a bdsm-be szeret bele valaki vagy egy emberbe?"

ha továbbgondolom, még azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy az ember egy másik emberbe szeret bele, vagy magába a szerelem érzésébe ...

itt egy cikk:

http://divany.hu/ego/2017/03/18/szerelem_fuggoseg_vonzalom_kotodes_anonim_szexfuggok/

elég érdekes dolgok vannak benne 

----------------

és igy már azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy van-e élet a szerelem-függőség után :)

szerencsés vagyok, mert már erre is tudom a választ. de le kellett élnem pár évtizedet szerelem függőségben :)

Válasz a(z) 32. üzenetre:

A fájdalom viszont megintcsak nem egyenlő a kegyetlenséggel. A fájdalom az élvezetért van, annak magasabb fokáért. :) 

Minden ember egy másik emberbe szeret bele, akinek azonos az érdeklődési köre, beleértve a szexuális igényeit is. Ha valakivel csapnivaló a szex, annak a kapcsolatnak szerintem nincs jövője, tehát nagyon szerves része a kapcsolatnak ez is. De ez úgy gondolom minden más esetben is így van. :) Hiszen mit is kezdenénk egymással, ha az illetőt teljesen más vonzza, mint minket? Ha a szexuális érdeklődése homlokegyenest más, mint a miénk? Ha a szexuális kultúránk között szakadék tátong? Ha az egyik imád valamit és ragaszkodik hozzá, amitől a másik undorodik? Szerintem semmit. Nem gondolom, hogy élesen el lehet választani a kettőt. :) A szexualitásunk szervesen hozzá tartozik az egyéniségünkhöz. 

A kérdés, hogy az előtt szeretsz-e bele valakibe, mielőtt szex is lett volna, vagy az után? Tehát ha rossz vele a szex és már beleszerettél, akkor mi történik? Vagy azzal együtt szeretsz bele, hogy a szex is klappolt? Tehát el lehet választani egyiket a másiktól? :) 

Hogy varnyu miért írja, hogy van-e élet a bdsm után, az megint más kérdés. Én értem, hogy mire érti, és azt is, hogy miért vetődik fel ez a kérdés számára. Teljesen jogosan! Ő egy kicsit más módon élte meg a BDSM-et, mint én. És ebben az esetben a kérdése teljesen helyénvaló. ;) 

Válasz a(z) 32. üzenetre:
Érdekes az utolsó kérdésed. ;)

Válasz a(z) 31. üzenetre:

Persze. A dom nem feltétlenül szadista, és a szub sem feltétlenül mazochista. Az is igaz hogy a szadizmus nem egyenlő a kegyetlenséggel. De azért a fájdalommal mégiscsak...
 
Ok, pontatlanul fogalmaztam. :) De a BDSM akkor sem csak egyszerűen határozott viselkedésről szól, arról azért egy picit többről. ;) Arra céloztam, hogy a BDSM részéhez már nem biztos hogy van érdeklődése egy amúgy magabiztos, határozott, a női test anatómiáját tökéletesen ismerő, minden képességében domnak megfelelő férfinek.

A kérdés hogy ez esetben van-e élet a bdsm után, vagy megy a süllyesztőbe csak mert nem akarja jobban tudni hogy a partnerének mi a jó, vagy nem vonzza az alá-fölé rendeltség... :)
Vajon a bdsm-be szeret bele valaki vagy egy emberbe? ;)

Válasz a(z) 30. üzenetre:

Kevered a fogalmakat!
Dom nem egyenlő a szadistával! Ugyanúgy ahogy a sub sem törvényszerűen mazochista. Vannak tiszta és vannak kevert típusok! 

Azért lesz valaki dom, vagy sub, mazochista vagy szadista, mert ebben érzi jól magát, ebben teljesedik ki, ebben éli meg azt az extázist, amit másban nem lehet. :)

Az irányítás, a dominancia megintcsak nem egyenlő az elnyomással. Ahogy a szadizmus sem egyenlő a kegyetlenséggel. Nincs még egy olyan érzékeny kapcsolat, mint egy dom-sub, szado-mazo kapcsolat, hiszen itt tökéletesen érezni kell egymás rezdüléseit. De ezt nagyon hosszú lenne leírni, ráadásul hiába írnék bármit is, aki nem érzi ezt, sajnos annak nem tudom elmagyarázni, mi miért jó. Viszont ezer leírást találhatsz a neten, vagy ott van varju oldala is, ott nagyon jól le vannak ezek a dolgok írva. Sokkal összetettebb világ ez, mint amire te gondolsz. 

Miután sok férfival beszélgetek, és közülük sok irányító, határozott alkat, így van szerencsém tudni, hogy milyen sokukban benne van a domináns késztetés. Nagyon gyakran mondják, hogy szeretnek a szexben dominálni, irányítani (megint más kérdés, ki mit ért ez alatt?). Csupán fogadó fél híján nem hozakodnak elő vele. A szadizmus kevesebbekben, az megint egy más dolog. A domináns férfiak is általában csak azoknak a nőknek mondják el ezeket a vágyaikat, akikről eleve tudják, hogy fogadókészek erre a dologra, vagy akiről a beszélgetés során derül ki. 

Engem nem zavar, hogy tű a szénakazalban. Én is az vagyok. Mit kezdenék egy tömegcikkel? Jobban díjazom az egyedit, az egyénit. :D 

Válasz a(z) 29. üzenetre:

Nekem sokkal jobban hiányozna, ha valakit szeretek és őt nélkülöznöm kellene. :(
A dominancia, domináns viselkedés a szexben valóban együtt szokott járni azzal a típussal, akiben megvannak egy ideális dom tulajdonságai. Abban viszont nem értek egyet, hogy az illető szükségszerűen képes vagy akar pl. fájdalmat okozni. Pont az ellenkezőjét tapasztaltam. A legmagabiztosabb és kiegyensúlyozottabb férfiaktól - akiket én ismertem - éppenhogy nagyon távol állt hogy fájdalmat okozzanak vagy elnyomjanak egy nőt a szexben - még úgy is ha azt a nő szeretné. Mivel nincs rá szükségük, ezért nem alakul ki bennük a késztetés. Vagy csak kevesekben. Tényleg tű a szénakazalban amit keresel. :D

 

Válasz a(z) 28. üzenetre:

Nem törvény, de valahogy sokan mégis itt kötnek ki a végén. Mert ez a világ nagyon sokakat izgat, de csak kevesen vallják be.... Egészen addig, míg partnert nem találnak hozzá. ;) És akiben megvannak az ehhez szükséges tulajdonságok, azok előbb-utóbb érzik a késztetést. A dominancia természetesen nem egyenlő azzal, hogy valaki dom. De mondjuk úgy, hogy gyakori párosítás. Persze, hogy az emberbe szeretünk bele, de nálunk ezzel együtt jár a szexualitás is. 

Lehet BDSM nélkül élni. Azonban ha magamból indulok ki, akkor azt tudom mondani, 40 éves koromig csak azt éreztem, hogy jó-jó, élvezem a szexet, de valami hiányzik. Amikor beléptem a BDSM kapuján, akkor jöttem rá, hogy ez hiányzott. Épp ezért, ha egy mód van rá, nem hagynám ki az életemből ezeket a játékokat. Mert bár minden BDSM-es szereti a hagyományos, vanília szexet is, de a hab a tortán mégiscsak a BDSM. Szóval hiányozna, ha mindig nélkülöznöm kellene. :) 

Válasz a(z) 27. üzenetre:
Pontosan. Nagyon kevés férfi rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, hogy beleszeressek. :(
Ugyanaz a szitu mint nálad, én is megeszem őket reggelire. :( Éppen ezért csak a nagyon határozott, erős akaratú és ultra intelligens férfiaknak van esélye. Azoknak, akik egy tökéletes dom tulajdonságait hordozzák. Viszont simán előfordul hogy ezek a férfiak szexuálisan egyáltalán nem érdeklődnek a D/S iránt. Törvény hogy aki jó dom lenne, az feltétlenül az is akar lenni?! Az emberbe szeret bele az ember és nem a szexuális játékaiba. :)

Válasz a(z) 26. üzenetre:

Feltételezem te sem szeretsz bele minden férfiba. :) Bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznie kell, hogy egyáltalán vonzó legyen számodra. Na ez ugyanígy van itt is. Csak ezek a tulajdonságok a BDSM alá is besorolhatók. Ha magamból indulok ki, egy bizonyos férfitípus az, aki felkelti az érdeklődésem, és adott esetben ha minden klappol, beleszeretek. Igen, ez az a típus, aki olyan jellemvonásokkal bír, mint egy domináns típusú férfi, vagy dom. Más típust megeszek reggelire. Szóval a képlet egyszerű. :) 

Hogy az eredeti kérdéshez szóljak hozzá, szerintem az ember nem szexuális szerepjátékokkal, orientációkkal, perverziókkal alakít ki kapcsolatot, hanem emberekkel.

El nem tudom képzelni, hogy ha valaki úgy istenigazából beleszeret valakibe akinek semmi köze a bdsm-hez, akkor nem szarja le az egész bdsm hókuszpókuszt és élvezi a dolgot úgy ahogy van. Még akkor is, ha előtte meg az volt az etalon.

Persze lehet hogy rosszul látom, és nálam túl nagy a jelentősége a személynek és kevesebb a tárgyaknak. De valahogy úgy érzem, bármi is lehetne amit nagyon imádok csinálni, én simán magasról elfelejteném ha valakivel anélkül is tök jó.

Ha lehet, ne utána legyen, hanem vele párhuzamosan. Része legyen. Csak így teljes az élet, és a számtalan vetületű BDSM.

Azt még mindig nem tudom, hogy számomra van-e *igazi* folytatása a BDSM-nek az életemben. Majd az idő megmutatja.

Még igazi vágyat, olyan sürgetőt nem érzek, hogy mindenképpen próbáljak ilyen kapcsolatot keresni.
Persze, ha ad valami lehetőséget számomra az élet, nem fogok mellette úgy elmenni, hogy meg sem fontolom.

Jelenleg azt sem tudom meghatározni, hogy igazán milyen szerepem van benne. Voltam szub, voltam domina, ezért is választottam azt, hogy leginkább switch vagyok. És persze azért, mert kitöltöttem egy tesztet, őszintén. És annak az eredménye is azt mutatta, hogy a switch rész a legerősebb bennem.

Majd meglátjuk, mit hoz a sors :)

Vagy annyira mély a kötődés
Szexuális élet szórakozás <3 

Válasz a(z) 21. üzenetre:

No figyelj csak ide, kedves!

Ez egy *FÓRUM*
Ott van fenn a fórum neve és a témája.
Nem partnerkereső. Sem nekem, sem másoknak. Arra ott van Eropolis teljes területe az én fórumom kivételével. 

Köszönöm, ha a továbbiakban respektálod.

Válasz a(z) 20. üzenetre: <3 :pirul: 
szia edes 
Helló hölgyem, hogy boldog legyen, hogy találkoztunk
Lehetséges, hogy ossza meg fotóit telefonszámok

Válasz a(z) 19. üzenetre:

azt nem mondanám, h "seholse" érzem magam

a helyemen vagyok. és nyitott vagyok. tudom, h a jövő nem kiszámitható. és nemcsak a sorson, hanem rajtam is múlik

no, rajtam aztán ne múljon ;)

Ez amolyan köztes állapot , se kinn, se benn, sehol se. 
Várni a felkínálkozó lehetőséget, felér egy újjászületéssel.
Sok sikert hozzá!

Válasz a(z) 15. üzenetre:

igen, azt mondhatom, h utána vagyok. jelenleg épp úgy látom a BDSM-et, mint akkor, amikor még csak olvastam róla.

az életem azelőtt is jó volt. akkor is, amikor ilyen jellegű kapcsolataim voltak. és most is az. nem a BDSM adja meg a teljes Élet minőségét. ha valaki ezt gondolja, ám tegye, de én nem értek egyet vele. mert nem minősitem több milliárt ember életminőségét, aki nem kedveli a BDSM-et :)

nem le akartam szokni, mert volt pár ilyen kapcsolatm az elmúlt 9 évben. mindkét szerepben

de már nem izgat :) közömbös vagyok a BDSM-mel szemben :)

hogy ez igy marad-e mindig, nem tudhatom ... 

Válasz a(z) 14. üzenetre:Lehet, hogy ezzel is örömet okozol neki.  :D  (Mármint, hogy semmibe veszed)

Szia Varnyu!

Miért, már utána vagy a BDSM_nek?

Élet minden után van, cigi, pia, drog, BDSM, stb, csak az a kérdés, hogy MILYEN élet?
Mert hát, azt ami történt , már nem lehet visszacsinálni, nem lehet meg nem történté tenni , ergo a részünké válik, ha akarjuk, ha nem.
Más emberek leszünk, mint annak előtte. Ez tény. Az is igaz, hogy mi magunk dönthetjük el, mit tartunk fontosnak. 
Szerintem, a " szerről" leszokni, lehetetlen , de nem is muszáj. A csalódások persze elgondolkodtatnak,ám mindig van új a nap alatt.
C'est La Vie.

Nem úgy nézel ki, mint aki meg akar térni.

Válasz a(z) 13. üzenetre:

a szolgámat nem hivom :) nem azt irtam, h senkit :)

Válasz a(z) 11. üzenetre: 
Háát na..ha nem hívod, akkor megoldod..de az nem olyaaaaaaan.. :napersze: az igazit semmi nem pótolja!  :P Bármilyen forgó, színes, meg gyöngyös meg mittudomén'..szóval erre gondoltam. ;)  :) 

Válasz a(z) 10. üzenetre:

örülök akkor :)

Válasz a(z) 8. üzenetre:

a függetlenség nem egyenlő az apácazárdával ;)

a szexhez nem kell függeni a másiktól :)

Válasz a(z) 7. üzenetre:

Köszönöm a válaszod! :)

Érdekes a megfogalmazásod... "szerelemmel terhelt BDSM kapcsolatom". Számomra pont egy ilyen kapcsolat adta meg a teljes szabadságot, függetlenséget, soha olyan felszabadultan boldog nem voltam, mint akkor. :) De nyilván mások vagyunk, és másként éltük meg ezeket a dolgokat. És nagyon fontos szerintem, hogy az a BDSM kapcsolat, milyen jellegű volt! Amennyire emlékszem, a tiéd más volt, mint amit én szeretek és amire vágyom. Talán ezért más a lecsengése is. :) Nem akartam belehalni amikor vége lett, ugyanúgy kezeltem, mint bármelyik másik kapcsolat végét. Lezártam és mentem tovább. 

Ennek ellenére nem mondom, hogy egy hagyományos kapcsolat ne tudna boldoggá tenni. Sokat gondolkodom rajta. De az biztos, hogy hiányozna a BDSM bizonyos része, bizonyos játékok. És nem tudnék soha egy nem határozott, domináns típusú férfival kapcsolatot kezdeni. Ebben is mások vagyunk látod. :)

De tanulságos mindenképpen számomra is, amit olvasok tőled. Tanulságos és elgondolkodtató. :) 

Ez egy érdekes kérdés! :/ 
Szerintem a vágy soha nem múlik el! :D 

Válasz a(z) 7. üzenetre: 
És a szex sem hiányzik?? :napersze: 

Válasz a(z) 4. üzenetre:

amikor véget ért a nagy szerelemmel terhelt BDSM kapcsolatom, azt hittem, h belehalok, és nemcsak a személyes veszteségbe, hanem a BDSM hiányába

nem igy történt

újra képes lettem szerelmes lenni
újra képes lettem kapcsolatokat kötni
és újra megértem, hogy milyen jó is a vanilla szex

voltak utána is ilyen kapcsolataim szub szerepben

aztán később kipróbáltam magam a másik oldalon is. 
 régen szub voltam, illetve azt hittem, az vagyok (ami nagy tévedés volt). dominaként, bár nem szeretem ezt a szót, mert nem tartom magam dominának, jobban illik rám az Úrnő elnevezés - ne kérdezze senki, h miért, mert nem tudom megmagyarázni ... is megtapasztaltam sok dolgot

akkor éltem meg, hogy izgat az uralkodás és élvezem, de taszit a szadizmus. nem vagyok szadista

ha most megkérdezi valaki, h van-e kapcsolatom, csak azt tudom mondani, h van is, meg nincs is. van valaki, aki bármikor eljönne, persze amikor az idő engedi, de már fél éve nem hivom. mert nincs kedvem dominát játszani

és nem hiányzik a BDSM. semelyik oldala sem

élvezem a teljes függetlenséget :)

Válasz a(z) 4. üzenetre:"Kinek a pap, kinek a papné." Vannak az ember életében olyan dolgok (nem csak a szexben) aminek a megtapasztalása után nehéz elképzelni nélküle a jövőt.  :) 

Válasz a(z) 2. üzenetre:
OFF: "Van halál az élet után." :D

ON ...

Sokat gondolkodom ezen... Biztosan van élet BDSM után is. Véget ért egy csodás kapcsolatom. És sokszor eszembe jutott azóta is, vajon tudnék-e élni anélkül, amit ott kaptam. Biztosan tudnék. De nem szeretnék "lejönni a szerről". :) Sok-sok évet éltem úgy, hogy nem volt részem benne, és mindig hiányérzetem volt. Ha most lemondok róla, újra ugyanott tartok: örök hiány. Örökké az, hogy jó-jó, de nem az igazi. Ugyanakkor maximálisan igazad van, nagyon okosan szabad ezt csak csinálni. Mert veszélyeket is rejt. Talán a legnehezebb, megtalálni azt a kényes egyensúlyt, fennmaradni azon a vékony mezsgyén. Talán... De nálam eddig nem volt gond, ez sikerült. Persze nyilván ehhez mindig két ember kell, aki képes erre nagyon figyelni. De nincs nálam a bölcsek köve, és még nincs mögöttem több évtizedes tapasztalat sem, talán még nem is kerültem olyan helyzetbe, hogy problémák merüljenek fel etéren. Ami biztos, hogy már tudom ki vagyok és mit akarok. Ennyi egyelőre, a többit meglátjuk még. :) 

Egyelőre nem tudom enélkül elképzelni az életem. Igaz nem mindenáron akarom, csak ha minden mást is megkapok vele együtt, ami nekem fontos. Szóval még nem tudom. De kíváncsi vagyok a te véleményedre és tapasztalataidra, hogy milyen az élet BDSM után...? :)
 

Válasz a(z) 2. üzenetre:

nem vagyok BDSM ellenes. vannak benne jó dolgok. de sok mindenre vigyázni kell :)

Válasz a(z) 1. üzenetre:
Szóval akkor a rászokást sem javaslod? :) 
( első ránézésre azt hittem hogy a "van-e élet a halál után?"  ..és a "van-e élet a földön kívül?"  témát vesézed ebben a fórumban) :D 

Én már tudom, hogy igen. Van élet utána.
De hátha valakinek segítség kell.

Nem mindenkinek könnyű "lejönni a szerről".